Római számok

Ma a világon a legtöbb ember arab számokat használ (0–9). Ha azonban kétezer évet visszautaznál az időben, azt tapasztalnád, hogy a legtöbb európai akkoriban római számokat használt.

Egy római szám leírásához a következő latin betűket használjuk, amelyek mindegyike egy-egy értéket jelöl:

A római szám ezeknek a betűknek a sorozata, az értéke pedig a betűk értékeinek összege. Például az XVIII értéke 18 (10 + 5 + 1 + 1 + 1 = 18).

Van azonban egy szabály, ami megnehezíti a dolgot: ugyanaz a betű nem szerepelhet egymás után háromnál többször. Ez azt jelenti, hogy az olyan számokat, mint a 4, nem írhatjuk le a kézenfekvőnek tűnő IIII-gyel. Helyette ezeknél a számoknál két betű közötti kivonást használunk. A 4-re tehát nem úgy gondolunk, mint 1 + 1 + 1 + 1, hanem úgy, mint 5 - 1. És ami a mai gondolkodásunknak kicsit zavaró lehet, a kisebb számot írjuk előre. Ez csak a következő esetekben érvényes: 4 (IV), 9 (IX), 40 (XL), 90 (XC), 400 (CD) és 900 (CM).

A római számoknál számít a sorrend! A betűket (és a fenti különleges összetételeket) balról jobbra haladva csökkenő érték szerint kell sorrendbe rakni.

Íme néhány példa:

 105 => CV
---- => --
 100 => C
+  5 =>  V

 106 => CVI
---- => --
 100 => C
+  5 =>  V
+  1 =>   I

 104 => CIV
---- => ---
 100 => C
+  4 =>  IV

És végül egy összetettebb példa:

 1996 => MCMXCVI
----- => -------
 1000 => M
+ 900 =>  CM
+  90 =>    XC
+   5 =>      V
+   1 =>       I