A tuple könnyed módja annak, hogy fix számú, tetszőleges típusú adatot fogjunk egy csoportba.
A tuple-nek nincs saját neve; ha nevet adunk egy adatszerkezetnek, akkor az struct-tá válik.
A tuple mezőinek nincs nevük; ezeket destrukturálással vagy pozíció szerint lehet elérni.
A tuple-t mindig tuple-kifejezéssel hozzuk létre:
// pointless but legal
let unit = ();
// single element
let single_element = ("note the comma",);
// two element
let two_element = (123, "elements can be of differing types");
A tuple-nek tetszőleges számú eleme lehet.
A tuple elemeit destrukturálással is elérhetjük. Ez nem jelent mást, mint hogy a tuple egyes elemeihez változóneveket rendelünk, és ezzel el is fogyasztjuk a tuple-t.
let (elem1, _elem2) = two_element;
assert_eq!(elem1, 123);
Egy alacsony fogyasztású beágyazott rendszerre szánt játékon dolgozol, és több kényelmi traitet kell írnod, amelyeket a játék más részei fognak használni.
A hányados az osztás eredménye.
fn divmod(self: @u16, divisor: u16) -> (u16, u16)
Példa:
let dividend: u16 = 10;
assert_eq!(dividend.divmod(3), (3, 1));
Ez majd segít bekapcsolni egy képernyőpuffer-optimalizálást, ígéri a főnököd.
trait EvensTrait<T> {
fn evens(self: @Array<T>) -> Array<T>;
}
Példák:
let arr: Array<u16> = array![0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9];
assert_eq!(arr.evens(), array![0, 2, 4, 6, 8]);
let arr: Array<u16> = array![1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9];
assert_eq!(arr.evens(), array![1, 3, 5, 7, 9]);
A leképezés megkönnyítéséhez kaptál egy Position tuple típust:
type Position = (i16, i16);
Egy manhattan metódust kell megvalósítanod a Position típuson, amely visszaadja az adott pozíció manhattan-távolságát az origótól (let p: Position = (0, 0)).
trait PositionTrait {
fn manhattan(self: @Position) -> i16
}
Példa:
let p: Position = (3, 4);
assert_eq!(p.manhattan(), 7);
Iratkozz fel az Exercism-re, hogy megtanuld és elsajátítsd a(z) Cairo nyelvet 25 fogalom68 feladat segítségével, valódi emberi mentorálással, mindez ingyen.