Kevert gyümölcslevek

Vannak olyan ciklusok, amelyeket nem lehet úgy megírni, hogy »csináld ezt egy sorozat minden elemére«, hanem addig kell menni, amíg valamilyen feltétel át nem billen. A Factor while kombinátora épp erre való: egy predikátum quotation azt mondja, hogy »tovább?«, egy body quotation elvégzi egy lépés munkáját, a while pedig addig ismétel, amíg a predikátum f-et nem ad.

while és until

while ( pred body -- )
until ( pred body -- )

A pred és a body is quotation, és mindkettő az adatvermen dolgozik. A while addig ismétel, amíg a pred igaz értéket hagy maga után; az until ennek az ellenkezője: addig ismétel, amíg a pred igazzá nem válik (vagyis amíg a pred f-et hagy).

Egyetlen állapotérték is áramolhat a vermen a predikátum és a body között:

USING: kernel math ;

5 [ dup 0 > ] [ dup . 1 - ] while drop
! prints 5 4 3 2 1

Nyomkövetés: a dup 0 > predikátum ránéz a futó számlálóra, a dup . 1 - body kiírja és eggyel csökkenti, a ciklus pedig leáll, amint a számláló eléri a 0-t. A záró drop eldobja ezt a végső 0-t a veremből.

while*: megőrzi a predikátum értékét

while* ( pred body -- )

A while számára csak az számít, hogy a predikátuma igaz értéket hagyott-e, magát az értéket eldobja, mielőtt lefuttatná a bodyt. A while* ezzel szemben átadja ezt az értéket a bodynak. Akkor nyúlj hozzá, amikor a feltétel és a body ugyanazt a frissen kiszámított dolgot akarja használni: egy keresést, egy egyezést, egy beolvasott tokent.

Itt minden név a lánc következő elemére mutat. A predikátum kikeresi az aktuális nevet, és amíg van következő név, a while* átadja azt a bodynak, amely kiírja, majd onnan folytatja:

USING: assocs kernel locals prettyprint ;

:: print-chain ( start links -- )
    start [ links at ] [ dup . ] while* ;

"a" H{ { "a" "b" } { "b" "c" } } print-chain
! prints "b" then "c"

A links at visszaadja a következő nevet, vagy f-et, ha egy névhez már nem tartozik bejegyzés. Amíg nevet ad vissza, a while* átadja azt a dup .-nak, amely kiírja, és a következő keresés kulcsaként hagyja a vermen. Az első f leállítja a ciklust, a while* eldobja, így nem marad semmi a vermen.

Több állapotérték lokális változókkal

Amikor a ciklus egynél több értéket hordoz magával, mondjuk egy hátralévő listát és egy futó összeget, a veremmel való zsonglőrködés zajossá válik. A legtisztább minta, ha lokálisokat deklarálunk ::-tal:

:: word ( inputs -- outputs ) ... ;

A bodyban a :> name! egy módosítható lokálist ad hozzá; olvasáshoz a name-et, íráshoz a name!-ot használjuk (ez utóbbi leveszi az új értéket a veremről, és hozzárendeli).

USING: kernel locals math sequences ;

! Walk a sequence from the front, summing as we go
:: sum-by-hand ( seq -- total )
    seq :> rest!
    0   :> running!
    [ rest empty? ] [
        rest unclip [ rest! ] dip
        running + running!
    ] until
    running ;

Ez a két lokális (rest és running) lefedi a teljes ciklus állapotát: a predikátum megnézi őket, a body frissíti őket, a végső érték pedig a végén adódik vissza.

Az unclip ( seq -- rest first ) lehántja egy sorozat első elemét, ami kényelmes, amikor a ciklus iterációnként egy elemet akar elfogyasztani a listából. A [ rest! ] dip alak a rest-et a hátralévő végére frissíti, miközben az imént kivett elemet a vermen hagyja, hogy a body használhassa.