Tömbök ebben a kurzusban:

A(z) Tömbök fogalomról

A Bash kétféle paramétert ismer: „skalár” értékeket és tömböket. A skalár érték lehet string vagy szám; egyetlen „dolgot” képvisel.

A legtöbbször elegendő skalár értékekben tárolni az adataidat. Néha azonban skalár értékek listáját kell eltárolnod. Ilyenkor tömböt használsz.

Kétféle tömb létezik:

• A numerikusan indexelt tömbök egész szám kulcsot rendelnek egy string értékhez. (Más nyelvek ezt talán „listának” vagy „sorozatnak” hívják.)
• Az asszociatív tömbök string kulcsot rendelnek egy string értékhez. (Más nyelvek ezt talán „mapnek” vagy „szótárnak” hívják.)

A dokumentum első néhány szakasza a numerikusan indexelt tömbökkel foglalkozik (a továbbiakban egyszerűen „tömbök”). Az asszociatív tömbök részletei a végén kerülnek elő.

Tömbváltozó deklarálása és inicializálása

Egy tömböt úgy inicializálhatsz, hogy zárójelbe tett elemek listáját (ami akár üres is lehet) rendelsz egy változóhoz.

myarray=("one" "two" "three")

Ahogy minden értékadásnál, itt sem lehet szóköz az egyenlőségjel körül.

Figyeld meg, hogy az elemek között nincsenek vesszők; a lista stringekből áll, amelyeket szóköz választ el.

Valójában a zárójelek közötti szóközök mennyisége teljesen tetszőleges. Sortöréseket is használhatsz; annyit írj, amennyivel átláthatóbb lesz a kód.

myarray=(
    "first element"
    "second element"
    "this is the last element"
)

Ha így rendelsz stringek listáját egy tömbváltozóhoz, az első string a 0. indexre kerül, a következő az 1. indexre, az azután következő a 2. indexre, és így tovább.

Egy „ritka tömböt” is inicializálhatsz úgy, hogy megadod a szükséges indexeket.

raindrops=([3]="Pling" [5]="Plang" [7]="Plong")

myarray=("one" "two" "three")
[[ "${myarray[0]}" == "one" ]] && echo true || echo false

A declare (vagy függvényen belül a local) paranccsal megadhatod, hogy egy változó tömböt fog tartalmazni.

declare -a myarray

Sokkal idiomatikusabb egyszerűen egy (esetleg üres) zárójeles listát rendelni a változóhoz, és így inicializálni azt.

A tömb elemeinek elérése

Ahogy a fenti megjegyzésben láttad, egy tömbelem elérésének szintaxisa ${myarray[$index]}. Az indexet szögletes zárójelben adod meg. A kapcsos zárójelek kötelezők.

i=5
echo "${myarray[i]}"
# ..............^

Ha a megadott index nem létezik a tömbben, a kiterjesztés eredménye egy üres string.

Értékadás egy tömbnek

Egy adott tömbelemhez így rendelhetsz értéket:

myarray[10]="hello"

Ha hozzá akarsz fűzni a tömbhöz, használd a += összefűző értékadás operátort, és tedd zárójelbe az elemeket:

myarray+=("new element 1" "new element 2")

Iterálás egy tömb elemein

Általában egy tömb értékei fölött kell iterálnod. Használj egy for ciklust (amit a ciklusok fogalomnál láttál):

myarray=("one" "two" "three")
for value in "${myarray[@]}"; do
    echo "$value"
done

Figyeld meg a tömb kiterjesztésének speciális szintaxisát: "${myarray[@]}" A paraméterkiterjesztésnek ez a formája külön szavakként helyettesíti be a tömb értékeit. Nagyjából ez felel meg a következőnek:

for value in "${myarray[0]}" "${myarray[1]}" ... "${myarray[n]}"

A "${myarray[@]}" forma ritka tömbökkel is működik, és csak a definiált értékekre terjed ki.

Ez a speciális kiterjesztés, ahol az index egy kukac (@), csak kettős idézőjelek között speciális.

További speciális paraméterkiterjesztések

Íme még néhány speciális szintaxis, amelyre a tömbön való iteráláshoz szükségünk van. Ezeket a kézikönyv a shell paraméterkiterjesztésről szóló részében írja le.

Egy tömb hosszát a ${#myarray[@]} kifejezéssel kapod meg, a név elé írt # jellel. Egy tömb „hossza” a benne lévő elemek számát jelenti.

Egy tömb indexeinek listáját a "${!myarray[@]}" kifejezéssel kapod meg, a név elé írt ! jellel és a kiterjesztéssel kettős idézőjelekben. Numerikusan indexelt tömböknél az indexek növekvő számsorrendben jelennek meg.

Iterálás a tömb indexein

Néha az érték mellett az indexre is szükséged van. Erre többféle módszer létezik.

1. Ha tudod, hogy az indexek megszakítás nélküli sorozatot alkotnak, használhatsz aritmetikai for ciklust.

   for ((i = 0; i < ${#myarray[@]}; i++)); do
       echo "$i -> ${myarray[i]}"
   done
   

   Figyeld meg a ${#myarray[@]} szintaxist, a # karakterrel a tömb neve előtt. Mivel a tömbök indexelése nullától indul, a tömb utolsó indexe eggyel kevesebb a tömb hosszánál.

2. Ha a tömb ritka, ezt a formát használhatod:

   for index in "${!raindrops[@]}"; do
       echo "$index -> ${raindrops[index]}"
   done
   

   Figyeld meg a ${!myarray[@]} szintaxist, a ! karakterrel a tömb neve előtt.

Egy tömb vizsgálata

Ha meg szeretnéd nézni egy tömb tartalmát, használd a declare parancsot a -p kapcsolóval:

a=("the 'first' element"
   second
   third
   'the "last" element')
declare -p a

Ez a tartalmat a shell kanonikus idézőjelhasználatával írja ki.

declare -a a=([0]="the 'first' element" [1]="second" [2]="third" [3]="the \"last\" element")

Asszociatív tömbök

Hogy ismételjük: az asszociatív tömbök indexként stringeket használnak, nem számokat. Minden, ami fentebb le van írva, az asszociatív tömbökre is érvényes, csak apró különbségekkel. Általában kulcsról beszélünk, nem indexről: az asszociatív tömbök kulcsokat rendelnek értékekhez.

Asszociatív tömb deklarálása

A tömbökkel ellentétben az asszociatív tömböket deklarálni kell. Az asszociatív tömböket a declare -A kapcsolójával deklarálhatod (függvényen belül ugyanígy a local paranccsal):

declare -A mymap

myfunc() {
    local -A my_local_map
    # ...
}

Asszociatív tömb inicializálása

A kulcs-érték párokat a zárójeles listán belül adod meg:

mymap=([first]=foo [second]=bar [third]=baz)
declare -p mymap

Ez a következőt írja ki:

declare -A mymap=([second]="bar" [first]="foo" [third]="baz")

A deklaráció és az inicializálás történhet egy sorban.

declare -A mymap=([first]=foo [second]=bar [third]=baz)

Az újabb Bash-verziókban az inicializáláshoz használhatsz (key value key value ...) listát is.

declare -A mymap=(first foo second bar third baz)

Értékek elérése

Az elemek eléréséhez ugyanazt a szintaxist használod, mint korábban: ${mymap[$key]}.

Az asszociatív tömbök kulcsait nem aritmetikai kontextusban értékeli ki a shell. A szokásos paraméterkiterjesztés szintaxisára van szükség.

Értékadás asszociatív tömbnek

Az értékadás ugyanazt a szintaxist használja, mint korábban:

mymap[$key]="$value"

Iterálás

Iterálhatsz egy for value in "${mymap[@]}" ciklussal. Azonban általában a kulcsra is szükséged van az érték mellett.

Használd a fentebb látott "${!mymap[@]}" szintaxist.

for key in "${!mymap[@]}"; do
    echo "$key -> ${mymap[$key]}"
done

Ez a következőt írja ki:

second -> bar
first -> foo
third -> baz

Hangsúlyozzuk még egyszer: a kulcsoknak nincs meghatározott sorrendjük.