Kvantumküldetések

Jonathan: Nos, jó reggelt. Legalábbis nekem jó reggelt. Itt Jonathan. Ethan Hansennel beszélgetek az Exercism podcastban. Ethan, nagyszerű, hogy itt vagy. Te a világ egy egészen más pontján vagy, teljesen más időzónában. Szóval nekem reggel van, neked éjszaka. Mesélj egy kicsit magadról! Hol vagy most? Min dolgozol? Adj egy kis bevezetőt arról, hol tartasz most. Ethan: Igen, köszönöm, Jonathan. Nagyszerű itt lenni. Még ha neked nagyon korán kellett is felkelned, nekem meg kicsit sokáig kell fennmaradnom, örülök, hogy össze tudtuk hozni. Igen, itt vagyok Oregonban. Igen, Nyugati-part, Nyugati-part, egy aprócska kisváros, ahol felnőttem. És igen, épp szünetem van a főiskolán, az egyetemen. És itt vagyok Oregonban. Itt vagyok a Nyugati-parton. Itt vagyok Oregonban. Itt vagyok a Nyugati-parton. Itt vagyok Oregonban. Itt vagyok a Nyugati-parton. Ha tudni akarod, hogyan kerültem ide, az egy szórakoztató történet, amibe szívesen belemegyek. Ha csak a rövid bemutatkozást szeretnéd... Jonathan: Szóval ennyi. Oké, nagyszerű. Szóval Oregon, szívesen meglátogatnám. Azt hiszem, nem ott van... Portland? Portland? Seattle Washingtonban van, ha jól tudom. Szóval szomszédok vagytok. Igen. Biztos vagyok benne, hogy van némi rivalizálás a két város között, amibe nem kell rögtön belemennünk. De hogyhogy szabadságon vagy? Azt hittem, mindenki visszatért a tanuláshoz vagy a munkához. Mi folyik ott? Csak így alakult a félév kezdésével meg ilyesmikkel? Ethan: Igen, valójában ismerek csomó más embert, akik különböző főiskolákra járnak, már visszamentek, és bele is lendültek a dolgokba, de az én főiskolám, a Case Western Reserve University, még nem indult be. Ott vagyok. Körülbelül négy nap múlva kezdem. Jonathan: Oké, és Ethan, mióta tanulsz ott? Hol tartasz most a tanulmányaid során? Ethan: Igen, jelenleg másodéves vagyok. Bár azt szoktam mondani az embereknek, hogy harmadévesnek kellene lennem, mert valójában gap yeart vettem ki. Mielőtt elkezdtem a főiskolát, gap yeart tartottam a világjárvány idején, ami szerintem valószínűleg életem egyik legjobb döntése volt. Sikerült kihagynom a Zoom-iskolát. És egy szuper jó cégnél dolgozhattam, kvantumszámítógépekkel kapcsolatos dolgokon, ami önmagában is egy egész történet. Jonathan: Hű. Szóval akkor ez azt jelenti, hogy 2020 elején még iskolába jártál, igaz? Szóval az volt az utolsó, minden utáni utolsó éved. Jön a világjárvány. És hirtelen... úgy értem, már vagy egy féléve szüneteltél? Vagy már elkezdted az első évedet az egyetemen? És azt mondtad, én lelépek? Milyen volt, mik a részletek? Ethan: Igaz, oké. Szóval igen, leérettségiztem, vagy gondolom nálatok, tengeren túliaknál, befejeztem a középiskolát. Ez olyan 2020 májusában volt. Szóval épp a dolgok kellős közepén. És akkor kezdtem el a gyakornokságot ennél a kvantumszámítógépes cégnél. Egy ideig csináltam. Nagyon élveztem. És a dolgok egyszerűen nem lettek jobbak, tudod, a világjárvánnyal meg mindennel. És arra gondoltam, hmm, tényleg akarok még többet abból a Zoom-iskolából, amiből a középiskola végén olyan egy-két hónapot megkóstoltam? Úgy döntöttem, nem. És igen, ennél a cégnél valamennyi marketingmunkát végeztem, ami valahogy természetesen adódott abból... Valójában van saját podcastom a kvantumszámítástechnikáról, amit ha meg akartok hallgatni, az a Quantum Computing Now. Egy ideje nem tettem ki oda semmit, mert a főiskolámon kutatást végzek. De nagyszerű élmény volt ezt a podcastot csinálni, és jó volt ezzel a céggel dolgozni. Emberekkel beszélgetni, kitalálni, hogyan lehet a legjobban elmagyarázni bonyolult tudományos, mérnöki és technikai kihívásokat inkább üzleti közönségnek vagy laikus közönségnek, az nagyon-nagyon érdekes volt. Jonathan: Oké. Na itt vagyunk. Visszatértünk. Üdv újra. Közjáték, egy internetkimaradásos közjáték. Szóval azt hiszem, szegény Ethan, épp lendületben voltál, aztán minden megfagyott nálam. Szóval valahogy ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. De meg fogom oldani, hogy az egész vágást összeillesszem, és senki sem fogja megtudni. Senki sem fogja ezt beletenni. Ethan: A későbbi vágáshoz: tényleg tapsoltam egy párat, másodpercekkel azután, hogy minden lement, szóval remélhetőleg a hangban lévő kiugrásról kicsit könnyebben megtalálod azt a helyet. Jonathan: Szuper. Szóval ismered azokat a kicsi... hogy is hívják, a rendezői csipesz dolgokat, amikkel... Igen, a filmklapok. Igen, azt hiszem, talán pont ilyesmire lenne szükségem az Exercism swagboltjában. Egy kicsi... Igen. Ethan: Igen, a klap. Egy kicsit. Igen. Jonathan: De jó, szóval bocsánat, tekerjük csak vissza. A technikai probléma előtt. Szóval most azt mondtad, hogy elkezdtél egy gyakornokságot egy cégnél. Szóval hogyan... de addig tanultál, leérettségiztél, aztán gyakornok lettél. Ez olyan nyári munkának indult? Vagy csak arra gondoltál, tudod, ki kell töltenem az időmet? Mi volt ott a történet? Ethan: Igen, nyári dologként indult, de aztán kiterjesztettem egy teljes gap yearré. De nem igazán az idő kitöltéséről szólt. Nagyon érdekel a kvantumszámítástechnika. Szerintem lenyűgöző. Megvan benne a lehetőség, hogy rengeteg dolgot megváltoztasson. Bár ezen a ponton szerintem ez kicsit verseny. Nem vagyok benne biztos, melyik fog nyerni, az-e, hogy a kvantumszámítástechnika változtat meg előbb több dolgot, vagy az AI, a chat GPT-ből meg hasonlókból előjövő őrületekkel. Ez vad. De igen, szóval nem tudom. Mennyit láttál ezekből a dolgokból? Mert beszéltem olyan emberekkel, akik elég jártasak a techben, és azt mondják, tudod, nem hallottam a chat GPT-ről. Mesélj erről. Jonathan: Igen, én valójában... valószínűleg nem ez a legnagyszerűbb dolog, és itt jöttem rá, hogy mekkora ereje van, mert csak felbukkant, és én meg azt mondtam, ja, ja, mindegy, valami... tudod, olyan, mint az ó, blockchain, mindegy. Az ember hajlamos azt gondolni, hogy ez csak egy múló divat. Szóval a feleségem nem beszél... ő beszél angolul, de svájci, szóval az angol nem az anyanyelve, és van egy gyerekeknek szóló vállalkozása, és rengeteget kell marketingelnie, főleg Instagram-posztokat, hírleveleket, meg minden ilyesmit, mert ez az ő kis dolga. És szóval a minap írt nekem, hogy figyelj, tudnál segíteni valami marketinganyaggal, egy hírlevéllel vagy egy kicsi... azt hiszem, egy Instagram-poszt volt, ahol leírást kell adni. És őszintén szólva nagyon nem szeretek marketing- vagy reklámanyagot írni, mert az elveszi az agyad egy darabját, ami... ja, mindegy. Szóval azt mondtam, ó, csak... hallottam a chat GPT-ről marketinghez, hadd próbáljam ki. És szuper szkeptikus voltam, azt gondoltam, ez valószínűleg borzalmas lesz. De szóval nekiültünk együtt, ő ott ült, és beírtunk valami olyasmit, hogy na, egy kis reklámanyag egy Instagram-poszthoz, megnyomtuk, és elég konkrét utasításokat adtunk neki, és amit kiadott, arra azt mondtuk, ez hihetetlen. Vagy a feleségemnek, aki nem anyanyelvi angol, hogy képes legyen marketinganyagot kiadni anélkül, hogy az szó szerint vagy három órájába telne, az elképesztő. És én angol irodalmat tanultam az iskolában, szóval nekem az angol elég... értem az angolt, értem, hogyan kell jól megírni és összekötni a dolgokat. Leplezetlenül megdöbbentett. Szóval ő most már minden reklám- és marketinganyagnál a chat GPT-t használja, én meg azt mondom, ó, csak a gépet etetjük. Ó, feltétlenül. Ez ijesztő, tényleg nagyon ijesztő. Bocsánat, kicsit elkanyarodtam, de igen, ez rajtam múlott. Ethan: Nem, nem. Igen. Ez teljesen az én hibám. De igen, oké, szóval úgy érzem, hogy kicsit visszafelé haladunk, igaz? Ott kezdtük, ahol most tartok, hogy mit csináltam tavaly. De ha akarod, el tudom mesélni az egész történetet az elejétől, ha szeretnéd. Jonathan: Vágjunk bele. Szeretem a történeteket. A történetek nagyszerűek. Ethan: Rendben, tökéletes. Szóval igen, úgy értem, egy kis oregoni városban születtem és nőttem fel. Nem ugyanabban a kisvárosban, de amíg főiskolára nem mentem, nem éltem 2000 főnél nagyobb lélekszámú városban. Szóval ez... Mi? 2000? Igen. Az apró. Igen. Mondom, hogy kisváros, és az emberek meg, ó, tudod, olyan 20-30 ezer. Erre én, nem, nem, nem. A legközelebbi 20-30 ezres olyan 20 perc autóútra van. Igen. Hű. Igen, szóval, de imádom. Mindig a farmon rohangáltam, ültettem dolgokat, gondoztam a kecskéket, fákat vágtam ki, minden ilyesmit. De ahogy öregedtem, rájöttem, hogy nagyon szeretek barkácsolni. És elkezdtem ilyesmiket csinálni. Van egy nagyszerű barátom... Ő egy idősebb családi barát, aki zseniális gépészmérnök a szakmájában, de mindent tud az elektronikáról, amit csak lehet. És RC-autókkal foglalkozik. Saját RC-repülőgépeket épített hétvégén szórakozásból. És nem készletből, hanem maga rajzolja meg a terveket, aztán egy forró dróttal vágja a hungarocellt. Szóval abszolút zseniális fickó. És segített nekem dolgokat csinálni. Megtanultam egy kicsit barkácsolni, és rájöttem, hogy nagyon lassú vagyok, ha a kezemmel kell barkácsolni, mert szeretem elsőre jól csinálni... Ha el tudom rontani és akkor nem működik. De ezt eleinte mintha kezdtem volna tudni, nem igazán fogtam fel teljesen. És amikor olyan hatéves lehettem, az akartam lenni, ami minden hatéves lenni akar, vagyis természetesen űrmérnök. Azt akartam... Repülők. Igen. Igen. Mindenki meg, igen, oké, ha űrhajós akarsz lenni. Erre én, nem, nem, nem. Kimondtam, hogy űrmérnök, és mindenki meg, ki ez a gyerek, és miért tudja, mi az az űrmérnök? Igen. Igen. De... Elképesztő. Igen. Onnantól csak lefelé. De ez az, hatévesen voltam a csúcson. De igen, szóval végigmentem az iskolán, űrmérnök akartam lenni, keményen tanultam matekot meg tudományt, bekerültem a középiskolába, és elkezdtem egy igazi mérnöki programot. A középiskolám elég jó volt. Voltak különféle szakirányok, amiket választhattál. És én a mérnökit csináltam, olyan mérnöki és űrtudományi irány volt. Arra gondoltam, ez az, amit csinálni akarok. És belevágtam, és rájöttem, hogy ez csak egy csomó papírmunka, igaz? Ez nem az, amit csinálni akarok. És úgy értem, ez logikus, mert biztos akarsz lenni benne, hogy mindent rendesen dokumentáltál, és nem akarsz elrontani semmit, mert ha elrontasz valamit, felrobban egy rakéta, és meghal hat ember. Igen. Jonathan: Ez olyan nagy kockázat, nulla hibalehetőség típus. Ethan: Feltétlenül. És körülbelül ugyanebben az időben elkezdtem kódot írogatni, részben azért, mert hasznos a mérnököknek. Azt mondtam, ezt meg akarom tanulni, részben meg azért, mert azt akartam csinálni, amit minden általános iskolás akar, hogy megcsináljam a saját videojátékomat. És aztán arra gondoltam, oké, álljunk meg. Szeretek barkácsolni. Nem szeretem a stresszt, ami azzal jár, hogy ügyelni kell rá, fel ne robbanjon egy rakéta. Kicsit szeretem a kódolást, és az olyan, mint a barkácsolás, csak gyorsabban lehet csinálni. És ha elrontod, mondjuk lefagy valahol egy szerver, senki sem hal meg. Jonathan: Senki sem hal meg. Igen. Szóval, mint például a tengeralattjáró-szoftver vagy... Ethan: Igaz, igen. Szóval azt mondtam, ez menő. Ebből többet akarok. Szóval elkezdtem keresni... a középiskolában gyakornokságot csináltam az IBM-nél. Szoftveres dolgokat csináltam. És nagyszerű volt. Életem egyik legjobb nyara volt. Viccelődöm, hogy az egyik legfontosabb dolog, amit az alatt a gyakornokság alatt megtanultam, hogy nem akarok egyórás ingázást a munkába, mert az szörnyű volt. De minden más szempontból nagyszerű volt. Szóval az a harmadik és negyedik évem közötti nyár volt. Aztán befejeztem az iskolát, jött a világjárvány. Valójában tekerjünk vissza egy kicsit. Az IBM-nél jó néhány projektemet idő előtt befejeztem. Szóval a gyakornokságom mentorai azt mondták, menj csak, vedd fel a kapcsolatot valakivel az IBM-nél, és mondd azt, hé, gyakornok vagyok. Mesélj arról, mit csinálsz. Erre én, szuper. Szóval átnéztem a névjegyzéket. És arra gondoltam, ó, kvantumszámítástechnika. Kicsit tudom, mi az. Érdekesen hangzik. Beszéltem néhány emberrel az IBM-nél. Olyan kedvesek voltak, hogy eltöltöttek fél órát azzal, hogy erről a buta középiskolással beszélgessenek, aki azt mondja, semmit sem tudok a kvantumszámítástechnikáról, de akkor is kérdezni akarok tőled. Ez menőnek hangzik. Igen. Igaz. És aztán arra gondoltam, ez tényleg menőnek hangzik. És ezek az emberek szuper izgatottak. És ez úgy hangzik, mintha három dolog metszéspontja lenne, amit nagyon szeretek. Igaz. Mint a matek és a tudomány, igen, mint a matek, a fizika és a számítástechnika, ami fantasztikus volt. Jonathan: Akárhogy is. Ethan: Szóval elkezdtem jobban utánajárni, és imádom a podcastokat. Hallgatom őket, podcastfüggő vagyok. Túl sokat hallgatok, és nem igazán volt jó a kvantumszámítástechnikához. Szóval arra gondoltam, meg tudnám csinálni. Tudok emberekkel beszélgetni. Tudok podcastot vezetni. Milyen nehéz lehet az? És elindítottam egy podcastot, és elkezdtem egy csomó emberrel beszélgetni. Aztán a negyedik évem vége felé valójában volt egy gyakornoksági lehetőségem egy másik, New York-i cégnél, de az fizikai kvantumszámítógépes dolog lett volna. Szóval személyesen ott kellett volna lennem. És akkor jött a világjárvány, és ha valahol a világon lezártak, akkor New York City zárt le. És az nem jött volna össze. Jonathan: Gyorsabban, mint egy bohóc. Ethan: Feltétlenül, igen. Szóval azt mondtam, ó, a csudába, mit fogok csinálni? Aztán kaptam egyet azokból a szokásos e-mailekből, hogy hé, Ethan Hansen, láttam a podcastodat, és szeretném, ha a cégem vezérigazgatója vendégeskedne a podcastodban. Erre én, igen, igen, rendben, meg tudjuk csinálni. Csináltam már ilyet. De aztán az egyik ilyen e-mailben ennek a személynek azt írtam, csak mint egy U.i.: hé, hátha, lássuk, mi lesz. Szó szerint olyan volt, hogy U.i.: gyakornokságot keresek erre a nyárra. Nincs véletlenül a cégednek valami ilyesmije? És erről kiderült, hogy ez a személy Catherine volt, aki végül a főnököm lett. És azt mondta, ugorjunk fel egy hívásra. És aztán meg, szóval igen, mikor tudsz kezdeni? Erre én, ó, nem számítottam gyakornoki ajánlatra ebből a megbeszélésből, de elfogadom. Igen, szóval aztán a világjárvány csak folytatódott. És én meg azt mondtam, tényleg, tényleg nem akarok Zoom-iskolát. Szóval elkezdtem... kiterjesztettem egy gap yearre, dolgoztam ennél a cégnél. És nagyszerű volt. Rengeteget tanultam. Igen, a gap year véget ért, visszamentem az iskolába, elkezdtem számítástechnikát tanulni a Case Westernen, ami nagyon jól megy. Épp befejeztem a harmadik félévemet, mindjárt kezdem a negyediket. És igen, ez nagyjából elhozz minket a jelenig. Valójában az elmúlt félévben kutatást végeztem a Case Western egyik kvantumszámítógépes csoportjával. És szóval valójában közel járunk, reméljük, hamarosan publikáljuk az eredményeket. Fantasztikus. De igen, hihetetlen tanulási élmény volt. És még mindig tanulok, igaz? Van egy csomó dolog, amit nem tudok, de igen, sok tapasztalatom van ahhoz képest, amennyi idős vagyok, azt hiszem. Jonathan: Hű, úgy értem, ez olyan... szóval soha nem beszéltem senkivel, aki beszélt volna róla, vagy aki többet tudna annál, mit is jelent valójában a kvantumszámítástechnika kifejezés. Szóval az én nagyon korlátozott, nem technikai hátteremmel és tapasztalatommal ez úgy hangzik, mint a számítástechnika szteroidon. Nagyjából ez a benyomásom róla. De talán ássunk csak bele, és talán el tudod magyarázni egy kicsit, és esetleg megpróbálhatod áthidalni a valós világ felé. Számomra a kvantumszámítástechnika mindig úgy hangzik, mint a védelmi minisztérium, a kémek, a titoktartás, mint az indítás, tudod, megvan benne az a fajta rejtély, mondhatni misztikum. Szóval törjük meg a jeget, szeretném egy kicsit kifejteni, mit is jelent ez, és talán ez sok embernek igazán érdekes lenne. Ethan: Igen, igen, feltétlenül. Igen, igazad van. Az egyik nagy dolog, amiről sokat beszéltem a saját podcastomban, és amiről sokan beszélnek az iparágban, az a kvantumhype, igaz? És nem tudom, hol vagyunk a hype-cikluson, de szerintem a csúcs felé. Sok hype van körülötte. De igen, szóval szerintem a valaha hallott legjobb nem technikai magyarázat a kvantumszámítástechnikára egy John Skerritt nevű fickótól származik, akit meghívtam a podcastomba. A Microsoftnál van. Szuperül kommunikálja ezt széles közönség felé. És a példa, amit hozott: egy normál számítógép... elég régóta dolgozol az Exercism-mel, biztos vagyok benne, hogy tisztában vagy vele, a normál számítógépek egyeseken és nullákon működnek, igaz, biteken. Vagy be van kapcsolva, vagy ki van kapcsolva. Semmi más. Jonathan: A legalacsonyabb szinten. A legalacsonyabb szinten nagyjából erről van szó. Ethan: Igen, pontosan. És ebből fel tudunk építeni mindenféle őrült bonyolult dolgot. De igen, a legalacsonyabb szinten egyesek vagy nullák, amire gondolhatsz úgy, mint egy villanykapcsolóra, igaz? Vagy be van kapcsolva, vagy ki. Nincs más lehetőséged. A kvantumszámítástechnika egy teljesen más területet nyit meg, amiben számolhatsz. És gondolhatsz rá úgy, hogy villanykapcsoló helyett inkább olyan, mint egy Philips Hue izzó. Nemcsak hogy tompítható, hogy fényesebb vagy halványabb legyen, mondjuk egy és nulla között, hanem olyan fura dolgokat is tud, amiknek még csak értelme sincs, ha az egyetlen fogalmad az egy vagy nulla, mint például a különböző színek, igaz? Ha minden fekete és fehér, akkor nincs is különböző szín, amivel dolgozhatnál. Igen. És szóval, ha akarod, akkor is használhatod... Bocsánat, tekerjünk vissza egy kicsit. Ez a Philips Hue olyan, mint egy qubit, igaz? Amit kvantumbitnek hívunk. Ha akarod, akkor is használhatod úgy, mint egy normál izzót, igaz? Csak hát abban nincs sok móka. Nem lesznek őrült színek a szobádban a... tudod, az őrült egyetemi bulikhoz. De ha akarod, csak fel- és lekapcsolhatod, ami... Ez is egy lehetőség. Szóval mindez azt jelenti, hogy egy kvantumszámítógép mindent meg tud tenni, amit egy klasszikus számítógép, és még egy kicsit többet is. Azt mondtad, hogy... A felfogásod szerint ez majdnem olyan, mint a számítástechnika szteroidon. Szerintem ez kicsit téves, mert ez... Ha az egyes-nulla modellünket nézzük, az majdnem olyan, mintha csak egy fényesebb izzót csinálnánk, szemben azzal, hogy van egy teljesen új módja a csinálásnak, és olyan dolgokat csinálsz, amiknek semmi értelme a régi rendszerben. És ez azt eredményezi, hogy bizonyos számításokat gyorsabban vagy hatékonyabban tudsz elvégezni, mint másokat. Egyes algoritmusoknál fogalmunk sincs... a klasszikus út a legjobb módja. Semmi értelme kvantumszámítógépen futtatni. Valójában írtam erről egy cikket. Ismered a klasszikus Doom videojátékot? Jonathan: Igen, igen, ez a gyerekkorom része volt. Ethan: Igen, igen. Szóval manapság az emberek megpróbálnak mindent, amit csak el tudsz képzelni, rávenni, hogy futtassa a Doomot. Igaz? A vicc az, hogy oké, menő. Ez egy menő okos kütyü, de fut-e rajta a Doom? Szóval az emberek rávették, hogy működjön Samsung okoshűtőkön. Rávették, hogy működjön Kindle-eken, még csak nem is Kindle Fire-eken, hanem a fekete-fehéreken. Jonathan: A nagyon alap, igen, a Kindle. Ethan: Igen, igaz. És szóval, tudod, ha egy kvantumszámítógép tényleg csak egy felturbózott normál számítógép, és egy okoshűtőn elfut a Doom, azt gondolnád, hogy egy kvantumszámítógépen is elfut a Doom. Kiderült, hogy ma még nem fut a Doom egy kvantumszámítógépen. Oké. Az ok pedig... Jonathan: Nem beszél, nem... a paradigmák túl különbözőek. Ez lenne a helyes megközelítés? Ethan: Nem, az ok az, hogy a kvantumszámítógépek egyszerűen túl kicsik. Bár egy Samsung okoshűtőben nincs is olyan sok bit, még mindig nagyságrendekkel nagyobb, mint ami egy kvantumszámítógépben van. Az IBM épp most mutatta be a 433 qubites gépét. Tehát nem 433 000, hanem olyan 433. Ez ahhoz a laptophoz képest, amin ezt a programot futtatom, hogy beszélgethessünk, ami nagyságrendileg több milliárd bitnyi tranzisztort tartalmaz. Igen. És szóval van ez az alapvető, vagy nem alapvető, de ilyen nagyságrendi különbség. Sőt, valójában nincs sok értelme Doomot futtatni egy kvantumszámítógépen. Semmilyen előnyt nem ad. Vannak bizonyos dolgok, ahol turbófeltöltést kaphat a számításod, de más dolgokat semmi értelme kvantumszámítógépen futtatni. Jonathan: Oké, hű. És... szóval csak, sok kérdésem van ezzel kapcsolatban. Szóval vannak különböző programozási nyelvek a kvantumszámítástechnikához, amik megfelelnek az izzótompító hangulatnak, ha van értelme? Ethan: Igen, nem. Igen, teljesen. Nagyon jó kérdés. Szóval néhányan arra az útra léptek, hogy egészen új nyelveket csinálnak. Jelentős példa erre, vagy talán két jelentős példa a Q#, ami olyasmi, mint a C#. A Microsoft fejlesztette ki. És a Silk, ami egy kísérleti programozási nyelv, amit... azt hiszem, az ETH Zürich fejlesztett ki. Egy kutatócsoport fejlesztette ki. Menő dolgokat tud a kvantumszámítástechnika területén, amivel nem foglak untatni téged vagy a hallgatókat. Szóval az két nyelv, de a fő dolog, amit az emberek csinálnak, hogy van egy csomagjuk egy standard programozási nyelven belül, ami tud kommunikálni a kvantumszámítógépekkel. Néhány népszerű példa erre az IBM Qiskitje, a Google Cirqje. És mindkettő Pythone-ban íródott. És aztán ha Juliát akarsz használni, van egy dolog, amit yow.jl-nek hívnak, ami független minden cégtől, és Juliában fut. Jonathan: Oké, és Ethan, a kvantumszámítástechnika gyakorlati, valós alkalmazásai... azt mondtad, ketté vagy szakadva az AI és a kvantumszámítástechnika között, miért mondod ezt? Hogyan... mit látsz a jövő horizontján ezekkel a különböző szempontokkal, illetve paradigmákkal kapcsolatban? Ethan: Igen, igen, jó kérdés. Azt hiszem... Szóval a kvantumszámítástechnikának nagy, erős hosszú távú ígéretei vannak olyan dolgokra, amiket egyszerűen nem tudunk klasszikusan megtenni. Ha például olyasmit akarsz modellezni, amiben kvantummechanikai hatások vannak, az egyik legjobb módja, ha a kvantumszámítógépedet szimulátorként állítod be. Kvázi bele van építve a kvantumhatás, mert kvantumszámítógép. Ugyanakkor hihetetlen fejlődést látunk olyan dolgokban, mint a Google AlphaFoldja, ami képes helyesen megjósolni a fehérjék 3D-s szerkezetét pusztán az RNS-ből, gondolom, ami a fehérjét kódolja. Ez olyasmi, hogy ha a fehérjéid elég kicsik, akkor valamennyi kvantumhatást is magában foglal. Ők egyszerűen meg tudják csinálni gépi tanulással és rengeteg adattal. Ez kicsit olyan verseny, hogy hát, melyik fog... Mert egyre nagyobb kvantumszámítógépeket építünk. Mondtam, hogy az IBM épp kiadott egy 433 qubites gépet. Tavaly a legnagyobb szám, amit bárki elért, 127 volt. Egyre nagyobbak lesznek, és egyre gyorsabban nőnek. Még mindig messze vagyunk attól, ami ahhoz kellene, hogy ugyanazokat a számításokat elvégezzük, amiket a Google rengeteg számítási kapacitással és mélytanulással végez. Jonathan: Te jó ég, mert csak... kicsit úgy hangzik, és javíts ki, ha tévedek, hogy az a program, amivel nagyjából holdra szállították az embereket... ijesztően, mondjuk úgy jól, de kicsi volt ahhoz képest, amit ma a modern laptopjainkon megszoktunk. Olyan kilobájt volt, az a program, amit használtak. Szóval a kvantumszámítástechnika ugyanabban a helyzetben van, ahol... A számítási kapacitás kihasználásának képessége még mindig fejlesztés alatt áll, ha van értelme? Csak arról van szó, hogy a technológia még nem jutott el eléggé odáig, hogy minden ember számára elérhetővé váljon a bolygón, ha érted, személyes szinten? Ethan: Igen, igen, szerintem... vannak, akik azt mondják, hogy a kvantumszámítástechnika soha nem fog beindulni, igaz? Valamiért azt gondolják, hogy lesz egy alapvető akadály, hogy nem tudunk egy bizonyos méretnél nagyobb kvantumszámítógépeket építeni, és nem fogunk, vagy nem fogunk találni elég hasznos algoritmust hozzájuk. És erről beszéltem a podcastomban néhány nagyon zseniális emberrel, és amit tőlük hallottam, az nagyjából az, hogy a bizonyítás terhe azokon van, hogy mutassanak egy alapvető univerzális törvényt, ami azt mondja, hogy ezt nem lehet skálázni. A legtöbben mérnöki kihívásként látják. Arról van szó, hogy a technológiai stacket ki kell építeni, hogy valóban legyenek olyan qubitjeink, amiket eléggé leárnyékolnak a környezetüktől ahhoz, hogy használhassuk őket, és elég sokáig megmaradjanak. Még mindig vannak olyanok, akik mondjuk a középút kategóriában vannak, akik azt mondják, igen, soha nem lesz kvantumszámítógép a házadban. Mindig valahol egy adatközpontban lesz, ami olyan dolgokat csinál, amikhez rengeteg számítási kapacitás kell, nagy számítás, hogy megoldódjon. Az valahol egy adatközpontban lesz. Küldesz neki egy lekérdezést, és gyorsabban adja vissza a választ, mint klasszikusan tudnád, de soha nem lesz a házadban. Szerintem ez talán a legvalószínűbb. A kvantumszámítógépek nagyon törékenyek. A körülöttünk lévő világ nagyrészt klasszikus mechanika, mert ahhoz, hogy valamit abban a kvantumzónában tartsunk, vagy a megfelelő feltételekben, ahol valaminek lehetnek ilyen kvantumhatásai, azt nagyon-nagyon jól kell kontrollálni. Ha az ott van a házadban, totyogó gyerekekkel rohangálva, ugató kutyákkal, ja, a macskák mindenen átfutnak. Mióta agyagtábláink vannak az ókori Mezopotámiából macskalábnyomokkal, azóta mindenen átfutnak. Szóval nem látom, hogy ez valaha szuper életképes lenne egy házban. De lehetséges. Bizonyítható, hogy tévedek. Jonathan: Szóval a kvantum... úgy hangzik, hogy a kvantumszámítógépnek hőmérsékletszabályozásra van szüksége, hogy ne legyen környezeti hőmérséklet-különbség vagy statikus töltés a szobában, és ne legyen zaj? Ez... azt mondod, törékeny, de miért? Miért törékeny egy kvantumszámítógép? Ethan: Igen, igen, jó kérdés. Azért törékeny, mert ahhoz, hogy egy jól kontrollált qubit legyen, olyan környezetben kell tartanod, le kell árnyékolnod a környezetétől. Szóval igazad van, a legtöbb kvantumszámítógépet ma nagyon-nagyon hidegen kell tartani. Úgynevezett hígításos hűtőt használnak, ami nagyon közel viszi a dolgokat az abszolút nullához. Van néhány, aminek nem kell ezt csinálnia. Vannak bizonyos kvantumszámítástechnikai modellek. Ez egy másik nagy különbség. A múltban a standard klasszikus számítástechnikában egyszerre nagyjából egy fő számítási módunk volt, mint amikor vákuumcsöveink voltak, aztán jöttek a tranzisztorok, és nyilván jobbak voltak, és tranzisztorokat használunk. És ezt használjuk ma is. A kvantumszámítástechnikában legalább 10 különböző modalitás van, amit nem fogok tudni mind fejből felsorolni, de van befogott ion, fotonika, szupravezető. Az emberek szilícium spin qubiteket is vizsgálnak. Rendben, szóval azt hiszem, ez a négy fő, de aztán van egy csomó más is, és senki sem tudja igazán, melyik győz a végén. A legtöbbjüknek, azt hiszem, a szilícium spin qubiteknek, a szupravezetőknek nagyon hidegnek kell lenniük. A befogott ionok hidegek. Maguk az ionok szuper hidegek. A berendezésnek nem kell hidegnek lennie, de az ionok szuper hidegek, mert egy lézer tökéletesen a helyén tartja őket. És aztán... Őrületes. Igaz? Hű. Igen. Igen, megértheted, miért mondtam, hogy ez szuper menő, és többet akarok megtudni róla. Jonathan: Igen, igen. Hű. Ez olyan egész... ez más dolog, mint a terabájtos, gigabájtos meghajtód, az SSD, tudod, ez olyan... ez csak egy másik technológiai zónában van, mondhatni. Hű. Feltétlenül. Igen. Szóval ez felveti bennem a kérdést, ami... Ethan: A következő alkalommal találkozunk. Igen. Jonathan: Elvégezted ezt a gyakornokságot a kvantumszámítástechnikában, igaz? Szóval dolgoztál egy cégnél, amely a kvantumszámítástechnikára szakosodott a középiskola után. A legtöbb ember fordítva csinálná: számítástechnikai diploma, azt maximálisan kihozza, és aztán a másik végén kipattan, hogy profi vagyok, jelentkezzetek, tudod? De te fordítva csináltad. Milyen volt egy cég gyakornokságától visszatérni a tanuláshoz, illetve helyes-e azt mondani, hogy hagyományos számítástechnikához tértél vissza tanulni? Szóval most úgy... az érme egyik oldalát megnézted, és most az érme teljesen másik oldala van. Milyen volt az az átmenet a tanulásodban? Ethan: Igen, más volt. Határozottan érdekes volt. Igen, igazad van. Klasszikus számítástechnikát tanulok, és... nem tudom, ez nem egészen az érme két oldala, mert... vagy talán az, mert még mindig ugyanaz az érme, talán ez ennek a hasonlatnak a nagy tanulsága. Mert egyrészt, ha igazán belemélyedsz, alapvető különbség van aközött, amit a klasszikus számítástechnikáról tudunk, és aközött, amit a kvantumszámítástechnikáról tudunk. De a végén még mindig ugyanazok az alapok: algoritmuselemzés, jó kódolási gyakorlatok, annak jó megértése, hogyan dolgozzunk együtt egy csapatban. Ezek a dolgok mindenen át nagyon hasonlóak lesznek. És a könyvelméleti részből, az egyik első félévi tantárgyam nagyon-nagyon alapja az algoritmusok és adatszerkezetek voltak. És akármilyen architektúrát használsz, nagyjából tudnod kell ezeket az alapvető adatszerkezeteket és algoritmusokat ahhoz, hogy bármi értelmeset írni tudj. De igen, ha egyszer igazán belemélyedsz, amit az egyetemen még nem igazán tettem meg, akkor... azt hiszem, kicsit más lesz. Elkezded nézni az érme két oldalát. De most még kicsit olyan vagyok, hogy az érmét egészében nézem. Jonathan: Igen, oké, szuper. Szóval nem ástál bele teljesen a dolgokba. És egyébként ezt kicsit korábban akartam megkérdezni. Említetted, hogy nagyjából egy farmon nőttél fel, vidéken, a szabadban, nagyon kézzelfogó módon, tudod. És most valószínűleg az időd jelentős részét a képernyő előtt töltöd. Tudod, a számítógép, amid van, az a tárgy, ami körül sokkal inkább forogsz. Hogyan szakadsz ki a számítógép világából, és kapcsolódsz újra esetleg a fizikaibb világhoz? Szükséged van erre? Nem zavar túlságosan? Hogyan alakul ez, főleg tekintettel arra, honnan jöttél? Ethan: Igen, erre feltétlenül szükségem van. Úgy értem, néha keveredik. Az egyik kedvenc dolgom, hogy kiviszem a laptopot a verandára, és laptopozás közben nézem a naplementét, ha elég szép az idő. Oregonban gyakran túl esős. De igen, szóval szerintem néhány kedvenc dolgom, főleg Oregonban... ha tervezed, azt mondtad, ki akarsz jönni ide, ha idejössz, legalább egy túrát meg kell tenned a Columbia River Gorge környékén. Teljesen gyönyörű. Imádok túrázni. Szerintem ez egy nagyszerű módja annak, hogy újra kapcsolódj a természethez, ami fontos. Beszéltem valakivel, aki a cégnél dolgozott, és azt mondta, igen, mindenkinek kell lennie valaminek, amit csinál, ami alapvetően teljesen független az íróasztal előtti képernyőbámuló munkájától. És neki az egyik ilyen dolog a bringázás volt, amit én is szeretek csinálni. Szóval igen, szerintem ez szuper fontos, és azt mondanám, túrák, bringázás, ezek jók. Jonathan: És Ethan, vannak testvéreid? Milyen a családod összetétele? Hol vagy a sorban, hogy úgy mondjam? Ethan: Igen, én vagyok a legidősebb testvér, és a két fiatalabb testvérem teljesen más, egyáltalán nem érdekli őket a technológia. Az egyikük színészként akar teljes munkaidőben színházat csinálni, a másikuk pedig színházi világosítással akar foglalkozni. Szóval én, bár én vagyok a legidősebb, kicsit a fekete bárány vagyok a családban. Jonathan: Ez inkább kreatív jellegű? Milyen dolgok voltak a családodban, amik... hogy is írjam le? Szóval azt mondod, te vagy a fekete bárány. Ez azt jelenti, hogy a számítástechnika soha nem volt igazán a radarukon? Szóval hogyan lett... nyilván csináltad a matekot meg a fizikát, a fizikai barkácsolást és a dolgok építésének vágyát, és volt egy természetes fejlődés. De hogyan... úgy értem, ez elég menő, hogy a szüleid képesek voltak kicsit terelgetni, hogy rájöjj, hogy valójában azok a dolgok, amiket csináltál, a technikaibb térbe illenek. Ez is elég ritka. Szóval hogyan alakult ez az egész? Csak a szüleid biztatása volt, hogy ezt kövesd? Ethan: Igen. Hogyan is működött ez az egész? Jonathan: Hogyan is működött ez az egész? Ethan: Igen, azt hiszem, a fekete bárányt kevésbé úgy értem, mint kirekesztett, hanem inkább úgy, hogy kilógok a sorból. Igazad van, a családban mindenki más talán egy kicsit kreatívabb és kevésbé logikus. Én sokat gondolkodom egyesekben és nullákban, szóval a számítástechnika elég természetesen jött nekem. De igen, a nevelésem egyik nagyszerű dolga, hogy az egyik nagyszülőpárom nagyon sokáig tanár volt. És képes voltam... Ők nagyon bátorították a tanulást. Mióta kisbaba voltam, a főiskolai alapomba fizettek be. És azt mondták, szeretnénk, ha ez a gyerek jól teljesítene, és ki tudná hozni a benne rejlő lehetőségeket. Szóval sok bátorítást kaptam tőlük. És őszintén nem tudom, szerintem van néhány fordulópont az életemben. Nem tudom, foglalkoznék-e egyáltalán bármi STEM-mel, ha nem lett volna ez az egy alkalom, amikor... könnyekben törtem ki az osztás miatt. Az osztást tanultam második, harmadik osztályban, és egyszerűen nem értettem. Valamiért nem esett le. És a nagyapám, a tanár, aki egy középiskolában tanított vagy valami ilyesmi, egy este leültetett, miután sírtam. Elmagyarázta nekem az emelt szintű matekot, vagy nem, bocsánat, nem az emelt szintűt, hanem az algebrát. Második-harmadik osztályos vagyok. És azt mondta, rendben, akkor bevezetjük ezt a valamit, amit x-nek hívnak. Meg fogod oldani x-re... oké, szóval ha van mondjuk x-szer ez egyenlő ezzel, mennyi kell legyen x? Erre én, ó, nyilván négy. Erre ő, oké, nos, csak egy kicsit átrendezzük. Szóval most x egyenlő ez osztva ezzel, most osztani fogunk. Erre én, ó, most már értem az osztást. Szóval igen, ami a... azt hiszem, alap dolgok voltak. Amint elkezdtem a technikai dolgokba belemenni, kvázi a család IT-s sráca lettem, amióta csak emlékszem. Gyorsan felülmúltam a családom többi tagját a technológiával kapcsolatos tudásban. Szóval sok volt az önálló tanulás. Kicsit reménytelenül sokat vagyok online, állandóan olvasok valamit. Ó, ember, ez olyan kockásan fog hangzani, szóval mindenki jobb, ha kedves a hozzászólásokban. De az egyik kedvenc hobbim, valószínűleg az általános iskolában, a Khan Academy videók nézése volt. Részben azért az elégedettségért, hogy ó, ennyi tapasztalati pontot szereztem, részben meg csak azért, mert érdekes volt ezekről a dolgokról tanulni. Szóval igen, sok bátorítás volt, és sok önálló tanulás is. Jonathan: Igen, említetted, úgy értem, beszélsz az osztásról, nekem nagyon hasonló élményem volt a szorzótáblával. Olyan hét, hét éves lehettem, és... emlékszem, azt mondták, oké, akkor csináljuk a szorzótáblát. És egyszerűen nem értettem. Olyan volt, mintha az agyam neuronjai még nem... nem alakultak volna ki, amíg valaki el nem magyarázta, hogy olyan, mint: vegyél három tehenet, és háromszor három tehén. Ez azt jelenti, hogy van három itt, három itt és három itt. És most, hány... és akkor azt mondtam, ó, ez könnyű. És akkor leesett a tantusz. De ez is egy érdekes kérdés volt, amit sok vendégünknek feltettem a podcastban, mégpedig az, hogy... Ethan: Nem alakultak ki. Jonathan: Ami a tanulást illeti, úgy találod, hogy neked is megvannak ezek a tantuszleesés-pillanatok, vagy volt olyan pillanat a kódolásnál? Ez elég... talán nehéz pontosan megragadni. De én a saját tapasztalatomban a kódolástanulásnál határozottan éreztem, mert már egy ideje próbálkozom, az élet és a gyerekek és minden közepette, de határozottan megvannak azok a tantuszleesés-pillanatok, amikor... hirtelen az ember azt mondja, ó, és egy ideig ültél a problémán, aztán leesik. De néhány embernél, mint például Ericnél, azt mondja, nem, ez csak úgy... az információ egyszerűen beszívódott és értelmet nyert. Nem volt ilyen eureka-pillanat. Szóval nálad hogyan szokott ez lenni? Mit kell tenned, hogy eljuss odáig, hogy egy fogalom megszilárduljon és értelmet nyerjen, és be tudd építeni a kódolási probléma vagy nyelv más részeibe? Ethan: Igen, ez jó kérdés. Azt hiszem, ebből a szempontból inkább olyan vagyok, mint Eric, hogy legalábbis a kódolásnál egyszerűen mindig is értelmet nyert. Volt egy-két fogalom. Szóval a kódolás egésze, mint mondtam, egyesekben és nullákban gondolkodom, binárisan és mátrixoszlopokban álmodom, de... De bizonyos fogalmaknál megvoltak ezek a tantuszleesés-pillanatok. Azt hiszem, az egyik nagy a rekurzióval volt. Az általános iskola elején kezdtem programozni. Egész végig normális dolgokat csináltam, azt hiszem, főleg JavaScriptet, talán egy kis Pythont. Nem volt rekurzió. Csak úgy volt, hogy ha meghívtam egy függvényt, meghívtam egy függvényt. Eszembe sem jutott, hogy egy függvényt önmagából hívjak meg. Hogyan elemeznéd ezt igazán? Aztán a középiskolába kerültem, felvettem az AP Computer Science-t, és meg kellett tanulnom ezt az egész rekurziós dolgot. Nem nyert értelmet számomra. Aztán arra gondoltam, mit is jelent az egyáltalán, hogy egy függvényt önmagából hívunk meg? Egy ideig gondolkodnom kellett rajta. Végül volt egy tantuszleesés-pillanat, ahogy mondod, de nem tudom megmagyarázni, mi kattant be, csak azt, hogy ez a kitartás. Azt hiszem, ez talán valami nagyon fontos dologra vezet. Idősebb szoftverfejlesztőktől hallottam, akikkel beszéltem, akik azt mondták... Nincsenek igazán kőbe vésett jellemzők, amikkel rendelkezned kell ahhoz, hogy jó programozó legyél, azon kívül, hogy a fő ember, akitől ezt hallottam, azt mondta, nem vagyok biztos benne, hogy ez olyasmi, amit meg lehet tanulni vagy fejleszteni, ez egyszerűen az, ahogy emberként fel vagy építve, de képesnek kell lenned próbálkozni és kudarcot vallani, megint próbálkozni és kudarcot vallani, és ezt nagyon gyorsan csinálni, újra és újra és újra. És makacs- Jonathan: És makacsnak és kitartónak lenni. Igen, igen, feltétlenül. Ez nem is opció. Csak fel kell állnod és újra neki kell látnod. Igen. Igen. Ez tényleg érdekes. Ethan: Feltétlenül. Szia. És ezt észrevettem mindenkiben, akit ismerek és jó programozó. Sokuk, igen, persze, természetesen okos. Gyorsan felkapnak dolgokat. De a legtöbbjüknél olyan, hogy igen, olyan nyolc órát töltöttem azzal, hogy kitaláljam, miért nem működik ez a függvény. Erre én, ember, valamikor azért elmentem volna sétálni. Jonathan: Nyolc óra, az sok idő. Sok időt belefektetni valamibe, de teljesen... de igen, teljesen átérzem azt az elégedettséget, amikor valami működik, és szerintem ez az, ez az, ahol az Exercism igazán szórakoztató volt, mert voltak időszakok, amikor... és ez alap szinten, ez olyan három feladattal a hello world után, tudod. És arra gondolok, ennek könnyűnek kellene lennie, könnyű, ismételgetem magamnak, hogy könnyű, és mégsem az. És aztán végül megcsinálod, és csak arra gondolsz, te jó ég, ez volt az, ez volt az. Szóval nem, ez... megtaláltam a pontosvesszőt, igen, az az átkozott pontosvessző, tudod, minden egyes alkalommal. Ezért szeretem egy kicsit a fordított nyelveket, mert csak olyan, hogy uh, nem, igen, nézd, itt van. Szóval ez elég, elég jó móka volt. Jelenleg is élvezem a Got, valószínűleg minden podcastban elmondtam ezt, igen. Ethan: Igen, úgy értem... valószínűleg minden... Ha szereted a fordított nyelveket, és szereted a Got, és szereted azokat a dolgokat, amiknek szép hibaüzeneteik vannak, hadd ajánljam neked gyorsan a V-t, mert ezért vagyok a podcastban, vagy legalábbis így ismerkedtünk meg. Jonathan: Egy gyors megjegyzés minden hallgatónknak. A V nyelvként készülőben van, amit Ethan épít. A nagyon közeli jövőben fogjuk elindítani. Nos, Ethan azt mondja, hogy a közeli jövőben elindítja. Szóval teljesen megbízom a szavában. És valószínűleg megpróbáljuk összehangolni ennek a podcastnak a megjelenésével. Szóval ha hallgatsz minket, mindenképp nézd meg. De Ethan, vissza hozzád, mielőtt bármennyi energiát is elveszek ebből a pitcheből. Ethan: Igen, a felvétel idején még nem kész az Exercism-ön, de remélhetőleg készen állunk, egy utolsó dolog. Fantasztikus lesz. De igen, szóval a V a kedvenc nyelvem, vitathatatlanul. Mint mondtam, az általános iskola óta programozok. Kipróbáltam egy csomó nyelvet. Írtam JavaScriptben, Pythonban, Góban, Assemblyben. Csináltam HTML-t és CSS-t a nulláról. Csináltam Juliát. Kipróbáltam a Kotlint... gyakorlatilag ha kiválasztasz egy nyelvosztályt, valószínűleg kipróbáltam. A V messze a kedvencem. A szintaxisa nagyon hasonló a Góéhoz. Az egyik dolog, ami megkülönbözteti a Gótól, hogy nevetségesen gyors. Szóval amikor ezt ajánlom, gyakran azt mondom, minden nyelvnek van egy »igen«-gombja, igaz? Szóval a Pythonnál az igen az, hogy igen, szuper szórakoztató benne írni. Senki sem fogja azt mondani, igen, utálok Pythonban írni. Könnyű, igaz? Jó kezdőknek. A »de« meg az, hogy nagyon lassú. Olyan, mint a programozási nyelvek kisbusza, igaz? A C++-nál az igen az, hogy igen, oké. Megoldottuk a Python problémáját, hogy szuper lassú, de szörnyű benne írni. Van egy-két őrült ember, aki azt mondja, imádok C-ben írni, mint a puszta C-ben vagy C++-ban. Erre én, nem akarok annyi memóriafoglalási dologgal és null pointer hibával bajlódni. Szerintem a V-nek nincsenek ilyen »igen, de«-i. Tényleg. Jonathan: Ami elég nagy állítás. Úgy értem, ez egy nagy, nagy állítás. Ethan: Micsoda nagy... Azt mondom, a V »de«-je az, hogy nincs nagy közössége. Ezért vagyok izgatott, hogy felkerül az Exercism-re, mert szerintem ha az emberek megtanulják, imádni fogják, és nagy közösséget építünk köré, és az emberek felsorakoznak mögötte. Gyors. Szórakoztató benne írni. Amikor arra gondolok, hogyan kellene egy programozási nyelvnek működnie, és azt mondom, ó, ember, nem tudom pontosan, hogyan kell ezt megcsinálni V-ben. Erre azt mondom, hát, ha meg akarnám csinálni, ez a logikus mód, és erre, ó, ez csak működik, mert logikus programozási nyelv. Nevetségesen gyors. Szórakoztató benne írni. Szuper biztonságos. Amint a V oldala felkerül, mindezeket a dolgokat látni fogod az Exercism oldalán. Azt javaslom, mindenki nézze meg. Annyira szórakoztató. Jonathan: Ha ezt csinálod, mert épp a 12 az 23 nyelvi kihívást csináljuk. Nem tudom, láttad-e, lényegében az, hogy tanulj meg havonta egy új nyelvet, ami szerintem a tapasztalt fejlesztőknek egy szép, ügyes kis kihívás. De ez a V pitche, tedd fel a listádra. Feltétlenül, szóval a nagyon közeli jövőben fog elindulni. Szóval tartsd szemmel, de... de mert gyakran, amikor nagyon nagy teljesítményű nyelvekről beszélsz, a Rust valahogy felkerül a lista tetejére, de látszólag... ez most csak úgy a levegőből húzom ki az információt, hogy úgy mondjam... hihetetlenül nehéz megérteni, írni vagy kezdetben megérteni, csak amiatt, ahogy... nem tudom. Hogy ez nálad is így van-e, vagy hogy ez egyáltalán igaz-e, nem tudom, de talán tudsz rávilágítani. De menő lenne egy gyors nyelv, amiben jó írni, és ami nem bonyolult. Bonyolult, talán. Ethan: Szuper. Figyelj, elég sok embert ismerek, aki imádja a Rustot, szóval nem fogom túlzottan szidni. Az egyetlen dolog, amit mondok róla, hogy gyors, de nem kicsi. A V szuper kicsi. Ha le akarod fordítani a V-t... a V maga is V-ben íródott. Ha le akarod fordítani a V-t, letöltöd a forráskódot. A V aztán egy másodperc alatt lefordítja önmagát. Ha akarod, ráveheted a V-t, hogy lefordítsa önmagát, majd a kapott binárist használhatod arra, hogy egy másodperc alatt újra lefordítsa önmagát. Ennyire gyors. A Rusttal szemben, ami ha jól emlékszem, 30 gigabájt fölötti helyet igényel a teljes fordításhoz, és egy órát. A legtöbb ember valójában nem fordítja le maga. Csak letölt egy előre lefordított binárist egy terjesztési oldalról. De ha beírom a V-t a számítógépemen, az felmegy a GitHubra, lehúzza a forráskódot, lefordítja önmagát, és így frissül. Annyira menő. Olyan gyors, olyan kicsi. Fantasztikus. Jonathan: Ó, szuper. Nos, ez izgatottá tesz a V megszerzéséért. És mint nyelv, csak egy kicsit körülötte, mióta létezik? Hogyan bukkantál rá? Bármilyen érdekes háttérinformáció a V-ről. Ethan: Igen, nem tudom pontosan, mióta létezik. Nem túl régi. Újabb nyelv. Még mindig olyan 0.3-as verzióban van. Szóval kicsit olyan, béta állapotban, de arra, hogy létezik, azt hiszem, olyan két-három éve bukkantam rá, akkor az egyik leggyorsabban növekvő nyelv volt a GitHub-csillagok tekintetében vagy valami ilyesmi. És akkoriban, és ezt még mindig csinálom egy kicsit, de most, hogy megtaláltam az Exercism-öt, inkább az Exercism-öt csinálom. Van egy GitHub-táram, ahol egyszerűen implementáltam egy faktoriálist, a programot vagy függvényt, ami megkeresi egy szám faktoriálisát, egy csomó különböző nyelven. És azt mondtam, meg fogok tanulni néhány új nyelvet, és így fogom csinálni. És kipróbáltam a V-t, és azt mondtam, ó, ember, ez menő. Szóval igen, így fedeztem fel. És azóta is imádom. Nagyszerű. Jonathan: Szuper. Ó, izgalmas. Ez nagyszerű. Nos, köszönöm, hogy egy kis betekintést adtál erről. És köszönöm, hogy megépítetted. Úgy értem, az Exercism-öt, mint tudod, olyan emberek építik, mint ti, akik érdeklődnek a dolgok iránt. És nagyon támaszkodunk erre. Szóval hatalmas elismerés, és köszönöm, hogy segítettél ebben. Ez szépen el is vezet minket oda, hogyan kerültél kapcsolatba az Exercism-mel. Mesélj egy kicsit arról a történetről. És talán bele is mélyedhetünk néhány percre, aztán meglátjuk, hova jutunk. Ethan: Igen, feltétlenül. Imádom az open source dolgokat. Az egyik nagy hírnevem az iskolában, hogy lényegében minden barátomat rávettem, hogy a Signalt használja a WhatsApp vagy a Messenger helyett, mert nyílt forráskódú, privát, és minden ilyen jó dolog. Szóval kerestem egy nyílt forráskódú... azt hiszem, egy olyan weboldalt használtam, mint az alternative.to. Egy nyílt forráskódú alternatívát kerestem a HackerRankhez, és az Exercism volt az egyik, ami feljött. És mert, ó igen, tudom, miért kerestem azt, mert meg akartam tanulni a Juliát. Kerestem egy jó helyet erre. És az Exercism volt az egyik, aminek volt Julia kurzusa, szóval kipróbáltam. És valójában azt sem hiszem, hogy akkor tudtam, hogy nyílt forráskódú. Azt hiszem, csak kerestem valamit, mint a HackerRank, ahol új nyelvet tanulhatok. Elkezdtem a Juliát csinálni, és valamikor láttam egy olyat, hogy nézd meg az oldal forráskódját. Erre én, ó, ez nyílt forráskódú. Szóval körülnéztem, és azt kérdeztem magamtól, vajon van-e V-kurzusuk. És aztán kicsit kutakodtam. Kiderült, hogy néhányan egy ideje már elkezdtek gondolkodni rajta. Még mindig olyan 0.2-es verzióban volt, még 0.3 sem. Nem igazán jött volna össze. Szóval azt kérdeztem, hé, dolgozik még valaki ezen? A személy valójában válaszolt, ami, tudod, ha valaki tud valamit a GitHubból, az az, hogy találsz valahol egy halott issue-t, felteszel egy kérdést, és soha nem kapsz választ. Én pedig valóban kaptam választ. Ez őrületes volt. Jonathan: válasz... őrületes volt, mint a nagy óceán, igen Ethan: Igen, egyenesen a fekete lyukba, soha többé nem látni. De igen, valaki valóban válaszolt, és azt mondta, tudod, őszintén szólva, én már továbbléptem valami másra. Ha akarod a kurzust, tiéd lehet. Erre én, tudod mit, valószínűleg legalább egy részét meg tudom csinálni. Szóval elkezdtem dolgozni rajta egy kicsit a szabadidőmben. És igen, itt vagyunk, remélhetőleg hamarosan indulunk. Jonathan: Mert beszéltünk egy ideje. Azt hiszem, épp azon voltál, hogy beindítsd a dolgokat. Szóval nagyon jó volt kicsit felvenni a kapcsolatot. De nem, várom, hogy lássam azt az indulást, és hogy támogatást szerezzünk. Szóval ha ezt hallgatod, te is része vagy a V-kollektívának, amelynek meg kell csinálnia ezt az első nyelvi kurzust. Szóval mivel indultok? Hány tanulófeladat, gyakorlófeladat, nagyjából mi vár mindenkire? Ethan: Igen, kicsit csontvázas. Nincs tanulófeladat, de van 20 gyakorlófeladatunk. Azt hiszem, a felosztás olyan 10 könnyű, hét közepes és három nehéz. Oké. Jonathan: Oké. Nagyszerű. Ez remek lesz. Várom. És mindenkit tájékoztatni fogunk. És ha bármilyen kérdésed van a V-vel kapcsolatban, nyugodtan írj e-mailt. Ethan, egy csomó dolgot beteszünk a show notesba is. Van egy nagyszerű listám, amit épp leírok, csak hogy emlékezzek, mindarról, amiről beszéltünk. Ethan: írj e-mailt, vagy nézem az Exercism fórumát, ha szeretnél ott beszélgetést indítani és megjelölni engem, vágj bele, szóval igen. Jonathan: Szuper. Gondoskodom róla, hogy legyen egy kategória erre is. Azt hiszem, lehet, hogy hozzá kell adnunk egy V kategóriát. De oké, szóval még egy-két apróságot szeretnék érinteni, aztán hagylak lefeküdni, és én is elmegyek reggeli kávét szerezni. Fokvárosban vagyok, mindenki, ami nagyon messze van... Afrika alja ez, és imádom, mert nagyon messze van sok mindentől, de élvezem, hogy itt vagyunk. Ethan: Jó reggelt. Nem is tudtam, hogy kávé nélkül csinálod ezt. Hadd mondjam el, nagyon lenyűgözött. Ez hihetetlen. Jonathan: Teával csináltam. Teával csináltam, mert csak az volt. Szuper sznobok vagyunk. Úgy értem, te valószínűleg... ismerve, hogy nyugati parti amerikai vagy, és ez egy hatalmas általánosítás lesz. Valószínűleg kapok ezért egy kis dorgálást. De a kávé nagy dolog itt Fokvárosban. Nagyon-nagyon szerencsések vagyunk a kávénk minőségével. De tudom, hogy az USA nyugati partja is nagyon válogatós, ami a kávét illeti. Valójában azt hiszem, valószínűleg a világ nagy része ugyanabban a csónakban van. Ethan: Beszéltél a Seattle és Portland közötti rivalizálásról. Azt hiszem, oda kell adnom Seattle-nek, hogy nekik jobb kávéjuk van, de nekünk több hídunk van, szóval nem tudom, ki nyer. Jonathan: Igen, ez egy nagyszerű módja... nos, vannak érdekes mérőszámok egy város menőségének mérésére, de valójában én... sajnos ismét oda kell adnom Seattle-nek, mert Fokvárosban van Seattle-i kávénk. Szóval ha az oregoni kávé valaha eléri a partjainkat, akkor igen, az egy szép nap lesz. Szép nap biztos. Szóval oké. Oké, mielőtt továbbmegyünk, Ethan, van valami konkrét kávépörkölés vagy keverék, amit ajánlanál az embereknek kipróbálásra? Azon a szinten vagy sznob a kávéval? Ethan: Nem vagyok az, de ha valaha Oregonban jársz, ki kell próbálnod a Dutch Bros Coffee-t. Az olyan, mintha Oregonban született és nőtt volna fel. Egy aprócska kisvárosban kezdték, valami kis kunyhóban, és mindenki imádta, és mostanra nagyjából mindenhol ott vannak. Jonathan: Szuper, Dutch Bros Coffee, nos, köszönet nekik. Valószínűleg soha nem fogják megtudni, hogy megemlítették őket ebben a podcastban. Kivéve, ha persze csak elküldjük nekik, és azt mondjuk, hé, adjatok nekünk egy kedvezménykódot minden hallgatónak, szóval talán meg tudjuk ezt csinálni. Oké, Ethan, szóval egy-két kérdés, amit hetente felteszünk a vendégeinknek, ezek a törzsét képezik a kérdéseinknek, amiket szerintem igazán menők, főleg ami az Exercism-öt illeti, igyekszünk segíteni az embereknek tanulni, és elősegíteni, hogy az emberek elhelyezkedjenek, hogy tudjanak programozni és gondolkodni, programozni és kódolni és minden ilyesmit. Szóval az első ez. Van ez a fogalmunk, a domb, amiért hajlandó vagy meghalni a techben. Nos, ez valószínűleg kicsit melodramatikusan hangzik. Szerintem talán az is. De mi lenne az az egy dolog, az az egy dolog, amibe igazán ragaszkodni szeretnél, főleg a tech világában, vagy milyen értéket védenél meg igazán? Azt hiszem, beszéltünk erről, mint amiért harcolunk, de valójában a »megvédeni« talán egy kicsit megfelelőbbnek tűnik. De mit mondanál, mi az az egy dolog, amiről azt mondanád, ez egy kulcsfontosságú dolog, amit igazán támogatsz, és szerinted igazán fontos, főleg a tech világában? Szerintem bármi lehet, elég tág. Ethan: Igen, szóval az én dolgom onnan ered, hogy van... nem tudom, láttad ezt a GitHubbon? Van egy lista, ezeket úgy hívják, hacker törvények. Ethan: Igen, oké. Szóval az egyik az, hogy a kód olvasása mindig tovább tart, mint a megírása. Szóval az a domb, amiért hajlandó vagyok meghalni ez alapján, az az, hogy jó megjegyzéseket és jó dokumentációt írni fontosabb, mint jó kódot írni. Bocsánat, ez a mai forró meglátásom. Jonathan: Szuper. Ez tényleg érdekes. Fontosabb jó megjegyzéseket írni, mint jó kódot. Épp jegyzetelek. Ez arany. Nagyszerű. Ethan: Talán ez kevésbé... tudod, ha az Exercism-ön csinálod, és soha senki nem fogja látni a példabeküldésedet, talán egy kicsit kevésbé fontos. Írd meg azt a függvényt, de ha azokat a dolgokat, amiket az Exercism-ön tanultál, egy munkahelyen vagy egy nyílt forráskódú közösségben alkalmazod, akkor feltétlenül meghalok azon a dombon. Jonathan: Oké, ez tényleg érdekes, mert szerintem valójában a dolgok dokumentálása, a jó megjegyzések írása nemcsak másoknak segít, hanem segít neked is logikusan strukturálni a gondolataidat... valójában segít strukturálni a gondolkodásodat. Kicsit olyan, mint megtervezni egy esszét: fel akarod vázolni a bevezetést, és megtervezed azt az esszét, mielőtt egyáltalán megírnád. És szerintem ez az egyik dolog, amit nagyon szeretünk az Exercism-nél. És Jeremy-től gyakran hallom, hogy több időt tölt gondolkodással, mint tényleges kódírással. És gyakran, amikor megírja a kódot, azt a megoldást írja le, amit már megalkotott, miután jelentősen végiggondolta a dolgokat. Szóval a kód valójában csak a gondolkodás... a gondolkodás kibontása. És így szerintem ez szépen illeszkedik sok jó gyakorlathoz is, ami nagyszerű. Szóval ha valaki vihet magával valamit a mából, és kódolni tanulsz, és fejlesztésben vagy, írd meg a jó megjegyzéseidet, használd gondolkodásra, térképezd fel rendesen a dolgokat, ez segít neked és segít másoknak is. Ethan: Igen. Jonathan: Remélhetőleg van értelme. Ez egy menő domb. Köszönöm. Ethan: Megteszem. Köszönöm. Köszönöm ezt. Amit mondasz, hogy segít neked, nemcsak a jelenlegi neked, hanem a jövőbeli neked is. Néhányan azt mondják, úgy írd a kódot, mintha valaki más fogja olvasni. Én mindig úgy próbálom írni a kódomat, mintha hat hónap múlva én próbálnám olvasni. Fogalmam sem lesz, mit csináltam. Jonathan: Igen, igen. Ez olyan, mint a... a kontextus. A kontextus a király. Szóval megadni, segíteni az embereknek, hogy ezt megértsék, az igazán menő. Oké. A következő kérdésem hozzád ez. Ethan: Igen. Jonathan: Tudsz azonosítani kulcsfontosságú cselekvéseket vagy viselkedéseket, amik felgyorsították a tanulásodat? Fel tudod ismerni ezeket a viselkedéseket abban, amit másoknál látsz, amik valahogy... lehetővé teszik, hogy a tanulás hatékony legyen? Ethan: Igen, és azt hiszem, visszatérek ahhoz, amiről korábban beszéltem, hogy csak próbálkozni és kudarcot vallani újra meg újra. Nem tudom, van-e bármi, amit kifejezetten tettem, ami felgyorsította a tanulásomat, de igen, akadályokba fogsz ütközni, igaz? Ez nem kérdés. Lesz olyan idő, amikor van ez a fura hibád, és nem tudod kitalálni. És szerintem néhány ember kicsit túlságosan azon az oldalon van, hogy soha nem fogok segítséget kérni senkitől. És csak úgy... mint a barátom, aki azt mondta, igen, nyolc órán át bámultam ezt a függvényt. Végre kitaláltam, mi volt a probléma. És aztán vannak olyanok, akik nekiütköznek egy akadálynak, és vagy feltartják a kezüket, vagy azonnal megkérdeznek valakit. Szerintem az én javaslatom, vagy az, amit magamnak kellett tennem, mert én kicsit inkább azon az oldalon vagyok, hogy meg fogom oldani. Lenyomom a fejemet, főleg azért, mert nem akarok másokat zavarni, vagy hülyének tűnni. Mert azt mondják, te buta, lemaradt egy pontosvessző. A 13. sorban van. Erre én, ó, igazad van. Szóval állíts be egy időzítőt, bármilyen számot, amit a legjobbnak gondolsz. De olyan öt-tizenöt perc közötti tartományban, hogy oké, ennyi ideig fogok ezzel küszködni. És ha a végére nem jöttem rá, akkor ha van valakid, akit megkérdezhetsz, ha van egy munkatársad vagy barátod, akit megkérdezhetsz, hogy hé, segíts kitalálni ezt, akkor fordulj hozzá. Vagy esetleg a Stack Overflow, és csinálhatod a klasszikust, hogy hé, Stack Overflow, van egy kérdésem. És akkor kapsz egy leszavazást és nulla választ. Az mindig szórakoztató. Vagy valami, ami néha segít nekem, hogy elmegyek sétálni, igaz? Ha nincs senki más a közelben, nem tudok mit tenni. Ennyi ideig küszködöm vele. Kitisztítom a fejemet, sétálok öt percet, visszajövök. És azt mondanám, még ha professzionális szoftverfejlesztői környezetben is vagy, ha nem olyan helyen vagy, ahol bátorítanak, hogy hé, ha kell, menj el sétálni, tisztítsd ki a fejedet, kerülj vissza a zónába, akkor talán érdemes lehet máshol keresgélni, mert minden hely, ahol dolgoztam, és amelyek jó munkahelyek voltak, bátorította ezt, ami szuper fontos. A mentális egészség... Nem tudsz jó kódot írni, ha az elméd a sárban van. Jonathan: Igaz, nagyon-nagyon igaz. Szuper. Oké, ez a mai utolsó kérdésünk. Nagyon élveztem a mai reggeli beszélgetést. Oké, szóval ez a kérdés. Mik a javaslataid a közösségnek erre a hétre? És ez elég tág lehet. Olyan is lehet, hogy menj el úszni az Atlanti-óceánban vagy a Csendes-óceánban. Vegyél egy eszpresszót a Dutch Bros Coffee-tól, ha Oregonban vagy. Mi lenne a javaslatod a közösségnek erre a hétre? Ethan: Azt hiszem, már meg is tettem. Már mondtam, hogy nézd meg a V-t, ember. Fantasztikus. Olyan, olyan szórakoztató. Ha esetleg valami kicsit szórakoztatóbbat szeretnél, a Metaculoust kell ajánlanom, ami egy weboldal. A címe metaculous.com. M-E-T-A-C-U-L-U-S. És ez az egyik kedvenc időpazarlási módom. Valószínűleg kicsit túl sokat csinálom. Ez egy weboldal, ahol megpróbálod megjósolni a jövőt. Van egy kérdés, hogy 2035-ben mennyi lesz a napelemek által termelt villamos energia összmennyisége terawattórában? És erre azt mondod, rendben, itt a sávom. Szerintem e között és e között lesz. És amit csinálnak, hogy több száz ember megy fel erre a weboldalra, és mind megpróbálja megjósolni. És minél közelebb vagy a valós számhoz, annál több pontot kapsz. És ezt azért csinálják, hogy segítsenek az embereknek jobban átgondolni a világról alkotott elképzeléseiket. Ez nagyon sokat segített nekem abban, hogy azt mondjam, tudod mit? A torzításom azt mondja, hogy ennek mondjuk 40% az esélye. De ha tényleg megnézem a számokat, valójában közelebb van a 75-höz. És erre nem számítottam volna. Ez őrületes. Szóval ez a javaslatom az embereknek. Ha... nézd meg a V-t. És amikor kész vagy a megtanulásával, mert szuper gyors megtanulni, szuper szórakoztató, szuper könnyű, nézd meg a Metaculoust. Jonathan: Oké, szuper. Nos, ez nagyszerűen hangzik. Nos, Ethan, nagyon értékelem az idődet, neked ma este, nekem reggel. Szuper érdekes volt. Az egész kvantumszámítástechnika... kicsit hallottam már róla, de azt hiszem, van olyan, hogy... én is meg fogom nézni a podcastodat. Ha ezt hallgatod, Ethan podcastját is kitesszük a hozzászólásokba. Kérlek, lájkold, iratkozz fel, és vágj bele. Én is meg fogom hallgatni valami szabad időben, csak mert ezt teljesen magával ragadónak találtam, hogy erről beszélgettünk. Köszönöm mindazt, amit az Exercism-höz hozzáteszel. Nagyon várom, hogy a V-kurzus is elinduljon a nagyon közeli jövőben. Szóval imádom az ajánlásokat, igazán jó volt beszélgetni és csak úgy maradni a hívásban. Lezárjuk. De Ethan, mégegyszer nagyon köszönöm az idődet, és jó pihenést kívánok neked Oregonban az este hátralévő részére. Ethan: Köszönöm, Jonathan. Örömöm volt, és köszönöm mindazt, amit az Exercism-ért teszel. Tudom, hogy ezt a nap minden szakában csinálod, hajnali fél hatkor is, ha kell, amint személyes tapasztalatból tudom. Szóval igen, nagyszerű mindaz, amit teszel. Értékelem. És igen, köszönöm, hogy meghívtál. Jonathan: Szuper, bármikor, bármikor. Nagyszerű. Minden jót, mindenki.