Utasítások
Kromatikus skálák
A nyugati zenében a skálák a kromatikus (12 hangból álló) skálán alapulnak.
Ez a skála a következő hangmagasságok csoportjaként írható le:
A, A♯, B, C, C♯, D, D♯, E, F, F♯, G, G♯
Egy adott keresztes hang (amit a ♯ jelöl) kifejezhető a felette lévő hang béjével is (amit a ♭ jelöl), ezért a kromatikus skála így is leírható:
A, B♭, B, C, D♭, D, E♭, E, F, G♭, G, A♭
A dúr- és mollskála, valamint a moduszok ennek a tizenkét hangból álló halmaznak a részhalmazai.
Hét hangmagasságból állnak, és diatonikus skáláknak nevezzük őket.
Az ezekben a skálákban szereplő hangokat vagy keresztekkel, vagy békkel írjuk le, attól függően, hogy mi a tonika (a kezdőhang).
Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy egy adott tonika esetén a skála bés vagy keresztes formáját használjuk-e:
| Előjegyzés |
Dúr |
Moll |
| Természetes |
C |
a |
| Keresztes |
G, D, A, E, B, F♯ |
e, b, f♯, c♯, g♯, d♯ |
| Bés |
F, B♭, E♭, A♭, D♭, G♭ |
d, g, c, f, b♭, e♭ |
Vedd figyelembe, hogy a szokásos zeneelméleti gyakorlat szerint a „C” és „a” természetes hangok felfelé haladva a keresztes skálát, lefelé haladva pedig a bés skálát követik.
Ebben a feladatban a skála csak felfelé halad.
Feladat
Adott tonika esetén állítsd elő a 12 hangból álló kromatikus skálát a tonikától kezdve.
- Told el az alapskálát megfelelően, hogy mind a 12 hang visszaadása a megadott tonikától kezdődjön.
- Az adott tonikához határozd meg, hogy a skálát békkel vagy kereszttel kell-e visszaadni.
- Minden hangot nagybetűvel adj vissza (kivéve a béket jelölő
b-t), függetlenül a megadott tonika írásmódjától.
Diatonikus skálák
A diatonikus skálák és minden más, a kromatikus skálából származó skála intervallumokra épül.
Az intervallum két hangmagasság közötti távolság.
A legegyszerűbb intervallum két szomszédos hang között van, és „fél lépésnek” vagy „kis szekundnak” nevezzük (amit néha kisbetűs „m”-mel jelölünk).
Két olyan hang közötti intervallumot, amelyek között még egy hang van, „egész lépésnek” vagy „nagy szekundnak” nevezzük (amit nagybetűs „M”-mel jelölünk).
A diatonikus skálák a szomszédos hangok között csak ezt a két intervallumot használják.
A nem diatonikus skálák más intervallumokat is tartalmazhatnak.
A „bővített szekund” intervallumnak, amit „A”-val jelölünk, két közbeeső hangja van (például A-tól C-ig vagy D♭-től E-ig), illetve egy „egész lépés” plusz egy „fél lépés”.
Vannak kisebb és nagyobb intervallumok is, de ezek nem játszanak szerepet ebben a feladatban.
Feladat
Adott tonika és intervallumhalmaz esetén állítsd elő a zenei skálát a tonikától kezdve, a megadott intervallummintát követve.
Ez hasonló a kromatikus skálák előállításához, azzal a különbséggel, hogy 12 hang visszaadása helyett N intervallum esetén N+1 hangot adsz vissza.
Az első hang mindig a megadott tonika.
Ezután a mintában szereplő minden intervallumnál a következő hangot úgy határozod meg, hogy az előző hangból kiindulva kihagyod az intervallum által jelzett számú hangot.
Például G-ből kiindulva és a hét intervallumból álló MMmMMMm mintát használva a következő nyolc hangot kapod:
| Hang |
Ok |
| G |
Tonika |
| A |
Az M egész lépést jelöl G-től, G♯ kihagyásával |
| B |
Az M egész lépést jelöl A-tól, A♯ kihagyásával |
| C |
Az m fél lépést jelöl B-től, semmit sem hagyva ki |
| D |
Az M egész lépést jelöl C-től, C♯ kihagyásával |
| E |
Az M egész lépést jelöl D-től, D♯ kihagyásával |
| F♯ |
Az M egész lépést jelöl E-től, F kihagyásával |
| G |
Az m fél lépést jelöl F♯-től, semmit sem hagyva ki |
