Tisbury kincsvadászata

A Tuple sok szempontból nagyon hasonlít a Vector-hoz (egydimenziós array). Néhány fontos különbség azonban van.

• A tuple-okat kerek zárójel ( ) közé írjuk szögletes zárójel [ ] helyett, bár a kerek zárójel elhagyható, ha a jelentés egyértelmű.
• A tuple-oknak nem kell homogénnek lenniük: minden elem típusát külön tárolja.
• A tuple-ok módosíthatatlanok.

A módosíthatatlanság miatt a fordító több optimalizálást tud végezni, és a tuple-ok gyorsabbak a vektoroknál, ezért érdemes előnyben részesíteni őket, amikor nincs szükség módosíthatóságra.

julia> t = (3, 5.2, "xyz")
(3, 5.2, "xyz")

# Non-homogeneous:
julia> dump(t)
Tuple{Int64, Float64, String}
  1: Int64 3
  2: Float64 5.2
  3: String "xyz"

julia> t[2]
5.2

# Immutable:
julia> t[2] = 7.3
ERROR: MethodError: no method matching setindex!(::Tuple{Int64, Float64, String})

Létezik egy Tuple() konstruktor is, amely bármilyen bejárható gyűjteményt tuple-vá alakít. Hasznos módon a stringet karakterek bejárható gyűjteményeként kezeli.

julia> Tuple("Julia")
('J', 'u', 'l', 'i', 'a')

Bármelyik tuple esetében hozzáférhetsz az elemekhez index alapján, vagy végigmehetsz rajtuk egy ciklussal.

Bármelyik tisztán numerikus tuple használható matematikai függvényekben, például a sum() esetében is, pontosan úgy, mint a tömbök.

Kicsomagolás

Egy tuple kicsomagolható az egyes elemeire többes értékadással. A nem szükséges elemek helyére írj aláhúzásjelet _ dummy változóként.

julia> tup = (1, "Julia", true)
(1, "Julia", true)

julia> num, name, _ = tup
(1, "Julia", true)

julia> uppercase(name), 2num
("JULIA", 2)

A Python-programozók számára ez a többes értékadásos szintaxis nagyon ismerős lesz.

Nevesített tuple-ok

A Tuple csak értékeket tartalmaz. A NamedTuple minden értékhez hozzárendel egy nevet.

Az egyes mezők ezután »pont« jelöléssel érhetők el:

julia> nt = (a = 1, b = 7.3)
(a = 1, b = 7.3)

julia> dump(nt)
@NamedTuple{a::Int64, b::Float64}
  a: Int64 1
  b: Float64 7.3

julia> nt.b
7.3

A nevet a rendszer belül Symbol típusként tárolja (módosíthatatlan típus, kettőspont : előtaggal), ezért egy alternatív szintaxis is elérhető:

julia> nt[:b]
7.3

Könnyen hozzájuthatsz külön a nevekhez (más néven »kulcsok«) vagy az értékekhez:

julia> nt
(a = 1, b = 7.3)

julia> keys(nt)
(:a, :b)

julia> values(nt)
(1, 7.3)

Vedd figyelembe, hogy egy nevesített tuple bejárása csak az értékeket adja, a neveket figyelmen kívül hagyja.

A tuple-ok (akár nevesítettek, akár nem) nagyon gyakori módjai a strukturált adatok függvényekhez való átadásának és visszavételének. Ebben a felhasználási esetben a módosíthatatlanság előnyös: adatbiztonságot nyújt, és agresszívabb fordítói optimalizálást tesz lehetővé.